Fotók: Sygma
Beach and sunshine
A reggeli órákban végleg elbúcsúztunk Puritól és bérelt buszunkkal elhagytuk a várost. Útközben megálltunk egy elhagyott partszakaszon, ahol nincsenek emberek, így végre lehetőségem nyílik bikiniben pancsolni az Indiai Óceán vizében. Itt kisebbek a hullámok, de azért nem ártott az óvatosság, sofőrünk a partról figyelt bennünket, ha valaki bentebb merészkedett a szerinte biztonságos távolságnál azonnal kiabálni kezdett és széles mozdulatokkal integetett felénk. Közben az aranyló napkorong fényesen ragyogott az égen, ragyogó fénybe burkolva a homokos partot.
Ezen a partszakaszon kisebbek voltak a hullámok, így bátrabban merészkedtünk a tengerbe. Fürdőzés közben csomagjaink a parton pihentek.
Most először fordult elő, hogy nem ruhában fürödtem és határtalanul élveztem, ahogy az aranyló nap sugarai csupasz bőrömet simogatják. Látszott, hogy mindenki élvezi a felszabadult fürdőzést, még azok is bemerészkedtek a vízbe, akik egyáltalán nem akartak megmártózni a tengerben. Én a víz tetején ringatóztam, miközben párom vigyázott rám és irányította a sodródásomat.
Sajnos a fürdőzésnek hamar vége szakadt, a parton kellett megszárítkózni és átöltözni. A sós vizet nem tudtam ugyan lemosni magamról, de jó alaposan megtörölköztem, így a só nem csípte ki a bőrömet és a fürdőzés a nap hátralévő részében semmi kellemetlen következményt nem jelentett számomra.
Irány Konark
Kb. fél óra fürdőzés után indultunk is tovább Konarkba, amely Puritól mintegy 30 kilométerre, északkeleti irányba található. Itt áll a híres Naptemplom, melyet 1984-ben a világörökség részévé nyilvánítottak. Korábban nem hallottam erről az épületről és elég fáradtnak is éreztem magam, eltelve a sok élménnyel, így mindenféle elvárás nélkül készültem a találkozásra.
Gyorsan fogytak a kilométerek, hamar elértük a várost. Mivel autókkal és buszokkal nem lehetett a templom közelébe hajtani, így motoros riksát béreltünk, mely egészen a bejárat előtti bazársorig szállította csoportunkat.
A riksában vezetőnkkel Harijannal.
A riksából kiszállva, egy nagy, kovácsoltvas kapun haladtunk át, melynek túloldalán valóságos búcsúba csöppentünk. Az út két oldalán egymást érték az árusok, akiknél mindenféle ajándék és használati tárgyat lehetett vásárolni. Folyamatosan nézelődtünk, sok volt az inger, mindenki bámészkodott, vezetőnk (Harijan/Zoli) azonban eszeveszett tempót diktált. Az jutott eszembe, hogy megy, mint, akit felhúztak, néha tartva egy-egy lélegzetvételnyi szünetet, hogy futólépésben megszámolja hányan morzsolódtak le a csoportból. Szeme ide-oda cikázik, előbb utóbb mindenkit megtalál.
A templom előtti tér, két oldalt árusok várják az ide látogatókat.
A fáradtság csökkentette a koncentrációt és a teljesítőképességet, így volt, aki lemaradt, vagy nem érkezett vissza időben a megbeszélt találkozási ponthoz. Mint utunk során általában itt is ki volt számolva minden pillanat, hiszen délután már a Delhibe tartó repülőn volt jelenésünk, a megfeszített tempó azonban egyre inkább próbára tette a csoport tagjait.
A Naptemplom
A képen a templom fő épülete látható.
A fennmaradt források alapján a templomot I. Naraszimha Déva király építtette valamikor 1238 és 1264 között. A három templomból álló épületkomplexum fenséges látványt nyújtott és azt az érzést keltette bennem, mintha az inka birodalom maradványainak nyomait szemlélném. Annyi volt a különbség, hogy az épületek nem az esőerdőben, hanem egy csodálatos, rendezett park kellős közepén helyezkedtek el.
A templomot igazi angol kert vette körül.
A templom onnan kapta a nevét, hogy eredetileg Szurjának, a Napistennek építették. Az épületek fő funkciója a Napisten születésnapjának megünneplése volt, továbbá itt végezték a mindennapi naprítusokat, külön figyelmet szentelve a napéjegyenlőség és napfogyatkozásokkal kapcsolatos rítusok elvégzésének.
A fő templom középen található, melynek oldalán összesen 12 pár kerék látható, amit a történelmi források szerint építésekor hét ló húzott. A kerék és a szekér egyébként számos nép hagyományában megtalálható, fontos motívum, mely az örök körforgást jelképezi és az élet kerekeként több kultúrában megemlítik.
A templom valójában egy szekér volt, melynek oldalán 12 db kerék helyezkedett el.
A templom udvarán árnyékos helyre telepedtünk, ahol Harijan a több száz éves épület történetéről mesélt. Elmondta, hogy a szekér a hindu mitológiában a felső irányítót is jelképezi, aki – az ember öt érzékszervén keresztül – hajtja a szekeret, vagyis irányítja életünket, cselekedeteinket. A Mahabharata, a hinduk ősi eposzának egyik kezdő képsorában Krisna is szekérhajtóként jelenik meg, miközben intellektuális – komoly erkölcsi tanulságot tartalmazó – beszélgetést folytat a szekér utasával, aki épp csatába indul mostohatestvérei, a galád trónbitorlók ellen.
Harijan előadás közben.
Az egyenként három méter átmérőjű kerekek állítólag a 12 állatövi jegyet jelképezik, amit alátámasztani látszik, hogy a bejárat felett a 9 bolygó istenség formájában történő ábrázolása látható. A bolygókat megformáló istenségeket a templomok mellett, egy különálló épületben is megtalálhatjuk, akik virágfüzérrel nyakukban várják a látogatókat, akikből természetesen nincs hiány. A zarándokok folyamatos áradata teszi élővé a majdnem 800 éve épült, ma is szép állapotban lévő komplexumot.
Az élet kereke közelről. A keréket szintén szobrok, faragások díszítik.
A hindu erotika
A templom oldalát erotikus képek tömkelege díszíti. A falon található szobrokon a legkülönfélébb szexuális pozitúrák kerültek ábrázolásra, emellett – akt képek formájában – a mindennapi élet pillanatait is megjelenítették. Láthatunk meztelen anyukát, aki gyermekét dajkálja, olyan nőt, aki levelet ír, aki a haját igazgatja, vagy nyakatekert pozitúrában álldogál.
A templom falát erotikus képek tömkelege díszíti.
Harijan elmesélte, hogy a hindu erotikus ábrázolás különbözik az általunk ismert jelentéstartalomtól. Talán elsőre furcsának tűnik a templom odalát díszítő erotikus képek látványa, melyek azonban szimbolikus jelentést hordoznak. A jelenetekkel azt az állapotot szimbolizálják, amikor a lélek és a legfelső én teljesen eggyé válik és ezáltal az ember teljes valójában kiteljesedik. Ezt a fajta kiteljesedést éli át két egymást szerető lélek is a csúcspont pillanatában.
Csoportunkkal tartott Virág, aki indiai táncot tanult nem messze Puritól. Virág elmesélte, hogy az erotikán túl a szobrok nyakatekert mozdulatai egy ősi tánc elemeit, részleteit is megörökítik. Az igazi profi indiai táncosok gyakran küldik tanítványaikat a templomhoz, hogy a szobrok által megformált mozdulatokat leutánozzák, majd gyakorolva tökéletessé formálják és újra élővé varázsolják a képeken látható mozdulatokat.
Virág bemutatott néhány táncelemet, amelyek nagyon nehezeknek tűntek. Kifordított láb, kicsavart kéz, dülledő szemek, hajlított derék, külön életet élő ujjak. Virág elmesélte, hogy az indiai tánc számos jógában is használatos mozdulatot tartalmaz, ami segíti a test egyensúlyának fenntartását és a táncos spirituális fejlődését egyaránt.
Virág előadás közben.
A templom mellett a 9 bolygót megtestesítő isteneket ábrázoló szentélyt emeltek, ahol áldozatot mutathattak be az ide látogatók. A hívek főleg virággal kedveskedtek a bolygókat megtestesítő isteneknek.
Győzött a fáradtság
Ezt követően szabadprogram keretében jártuk végig az épületegyüttest és tucatnyi fényképet készítettünk. A templomhoz gyönyörű zöld pázsit is tartozott, ahol megfigyelhettük, ahogy a munkások a templom folyamatos rekonstrukcióját végzik.
Embert próbáló munka a rekkenő hőségben.
Sajnos a nagy meleg és a fokozatosan elhatalmasodó fáradtság győzedelmeskedett, alig vártam, hogy egy kicsit elhúzódva pihenhessek egyet az árnyékban. A fáradtságomat a rekkenő hőség csak tovább fokozta, úgy éreztem lassan kezdem elérni fizikai teljesítőképességem határát. A gyomrom még mindig nem volt az igazi, ami csak tovább fogyasztotta értékes energiámat. Ezzel valószínű mások is így lehettek mivel volt, aki be sem várva a csoportot elindult a kijárat irányába, remélve, hogy árnyékos helyen pihenhet legalább egy negyed órát.
Hozzánk hasonlóan mások is az árnyékot adó fák tövében kerestek menedéket.
Végül mindenki összegyűlt a megbeszélt időben és együttesen indultunk a türelmesen várakozó motoros riksák irányába. Elmenőben stílusosan egy kókuszdió elfogyasztásával búcsúztunk Bengáliától és elindultunk Bhuvanesvárba, ahonnan az IndiGo légitársasággal utolsó állomásunkra, Delhibe repültünk.
Bhuvanesvar
Az állomás olyan tiszta, modern és fényűző volt, hogy szó szerint úgy éreztem magam, mintha egy másik bolygóra csöppentem volna. Alig voltak emberek, minden meg volt szervezve, sehol egy kéregető, vagy egy rosszul öltözött arc. Úgy éreztem kaptam egy kis szusszanásnyi időt, hogy kipihenjem az elmúlt napok intenzív élményeit, a sok zajt, zsúfoltságot, amitől sokszor már úgy éreztem zsong a fejem. Felfoghatatlan és feldolgozhatatlan mennyiségű élmény és végre egy kis lélegzetvételnyi szünet.
A repülőtér belülről. Mintha nem is Indiában járnánk.
Fontos, hogy a belső járaton a maximum szállítható súly 15 kiló fejenként, aminek túllépését nagyon szigorúan veszik. Szerencsére senkinek nem volt gondja a csomagjával, ahol rezgett a léc, ott betettek néhány tárgyat Harijan bőröndjébe, aki mindössze egy laptopot és néhány apróságot hozott magával.
Kisméretű csomagjainkat főleg vezetőnknek köszönhettük, aki minden vásárlási láz alkalmával biztosította a csoportot, hogy Delhiben is megtaláljuk a korábban kinézett holmikat, így az ajándékvásárlást többnyire mindenki az utazás végére hagyta. Egyedül egy dolgot nem tudtunk megvenni, azt a macis plédet, amit még Darjeelingben néztünk ki magunknak. Az angol gyarmatosítás emlékeivel és ajándéktárgyaival, mint például a macis pléd, csupán a Himalájában találkoztunk.
A repülés egyébként sima volt, két óra és már le is szálltunk Delhi Indira Gandhi repülőterén, mely egyszerre a kezdetet és a véget is jelentette számunkra...
Utolsó kommentek