Darjeeling egyik leghíresebb terméke a tea, melyet hatalmas ültetvényeken termelnek. A teacserjék a hegy oldalán nőnek, mely terület Pattabong Tea Garden néven szintén a város részét képezi.
Darjeelingben öt évszak van – a tél, a tavasz, a nyár, az ősz és a monszun ideje – melynek megfelelően a tealevelek szedésének időszaka is öt ciklusra bontható. Az első szüret a tavaszi esőzéseket követően történik, ezt a köztes szüret követi, majd júniusban a második szüret következik. A negyedik szüret a monszun vagy, más néven esős szüret, a sort pedig az őszi szedés zárja. A teának minden szedési időszakban más íze zamata van, ennek megfelelően ára is szedésenként eltérően alakul.
Anekdóta a teáról
„Sok olyan ember van, aki nagyon kevéssel is gazdaggá tudja tenni a saját és a mások életét.
Japánban idősebb úriemberek egy csoportja rendszeresen összejött, hogy megbeszéljék a híreket, és teázgassanak. Egyik szórakozásuk az volt, hogy igen drága teafajtákat kutassanak fel, hogy azokból újabb ínycsiklandozó keverékeket állítsanak össze.
Amikor a legidősebbre került a sor, hogy megvendégelje a többieket, a legnagyobb ünnepélyességgel szolgálta fel a teát: aranydobozból mérte ki a leveleket. Mindannyian a legnagyobb elragadtatással dicsérték teáját, és tudni szerették volna, hogy milyen különleges kombinácból állította össze ezt a keveréket.
Az idős ember mosolyogva így szólt:
- Uraim, a tea, amit Önök oly nagy élvezettel isznak, ugyanaz a tea, amit a parasztjaim isznak a birtokomon. Az élet legfinomabb dolgai egyáltalán nem drágák, és nem is nehéz őket megtalálni."
(Anthony de Mello: A csend szava)
A tea legendája
Egy legenda szerint a buddhista Zen iskola alapítója, Csan egy fal előtt végzett meditációja közben, akarata ellenére álomba szenderült. Hogy ez legközelebb ne fordulhasson elő vele, szemhéjait lemetszette, majd a földre dobta őket. Ezek aztán gyökeret vertek és teacserjékké cseperedtek, melynek levelét szedni kezdték és az ebből készült főzetet szívesen fogyasztották az emberek.
II. Károly felesége, Barganzai Katalin portugál hercegnő, nagy hódolója volt a teázás kultúrájának. Neki köszönhető, hogy a teázás a főúri körök nélkülözhetetlen szokásává vált és a mai napig nagy népszerűségnek örvend Angliában.
1773-ban, a híres bosztoni teadélután kiváltó oka, hogy a tea vámját az angol kormány megszüntette, ennek ellenére a tea árát az észak-amerikai gyarmatokon továbbra is fenntartották. A helyzetet súlyosbította, hogy a Brit Kelet-Indiai Társaság engedélyt kapott, hogy a gyarmati kereskedők és csempészek árai alatt értékesíthesse készleteit. A bosztoniak tiltakozásuk jeleként három hajó tearakományát borították a tengerbe.
A teára kivetett adó csökkentésével a tea az egyik legkedveltebb angol itallá vált és világhódító útjára indult.
Látogatás a Happy Valley teagyárban
Az állatkerti sétát követően a Happy Valley teagyárba látogattunk, ahol fekete, zöld és fehér teát egyaránt készítettek és csomagoltak. Állítólag a darjeelingi teát hagyományosan többre értékelik az angolok a világ más tájain található fekete teánál, amit alátámasztani látszik, hogy a Happy Valley teagyár látja el többek között a londoni Harrods áruházat jó minőségű indiai teával.
A gyár egyszerű volt, de tiszta, vasárnap lévén nem történt begyűjtés, így a gépek is leálltak, csendes volt az egész üzem.
A gyárban fogadó idegenvezető elmondta, hogy a teacserjék csúcsán található, három levélből álló, friss hajtását szedik, ezt szállítják az asszonyok hatalmas puttonyokban a gyárba.
Első lépésként minden tealevelet szárítanak egy kicsit. A zöld és a fekete teát ezt követően sodorják, megtörve ezzel a leveleket. A zöld teát összetörést követően csomagolják, a fekete teát pedig még kiterítik és kb. 3-4 órán keresztül nyitott ablak mellett szárítják. Ez az ú.n. fermentálás. A fehér teát egyáltalán nem törik meg, azt az első szárítást követően már csomagolják is. A fehér teának leghalványabb a színe, leglágyabb az íze és a legmagasabb az antioxidáns tartalma, utána a zöld, majd a fekete tea következik. A teák ára teatípusonként változik. Legdrágább a fehér, legolcsóbb pedig a fekete tea, bár az árat az is meghatározza, hogy melyik szedésből, melyik évszakból származik a kiszárított levél.
A monszun időszakban gyűjtött leveleket általában nem exportálják, gyengébb minősége révén gyakran használják Masala chai alapanyagához.
Chai shopping
A gyár meglátogatását követően mindenkinek lehetősége nyílt a teavásárlása. Vezetőnkkel egy kis üzletbe sétáltunk, ahol mindenféle árfekvésben nyílt lehetőségünk megvásárolni az értékes leveleket. Az üzletben azt is elmondták, hogyan kell az igazán jó darjeelingi teát elkészíteni és számtalan teázáshoz kapcsolódó kiegészítőt vásárolhattunk.
Az üzlet vezetője elmondta, hogy egy csésze teához kb. egy kiskanál tealevél szükséges. A fekete teát forrásban lévő vízzel kell leönteni és 3-5 percig kell állni hagyni.
A zöld teához szintén fel kell forralni a vizet, de azt kb. 80 fokosra vissza kell hűteni és ezzel kell leönteni a zöld teát, amit 3-5 percet követően szintén le kell szűrni.
Az üzletből mindenki gazdagon, finomabbnál finomabb teákkal megrakodva távozott, a szálláson pedig isteni darjeelingi teát szolgáltak fel a vacsorához, így indulás előtt kaptunk egy kis ízelítőt a helyi specialitásból.
Utolsó kommentek