Fotók: Sygma

Indiai utazásunk során Vrindavanban nagyon megindító élményben volt részem. Egy európai házaspár által alapított iskolát látogattunk meg, ahol hátrányos helyzetű gyerekek oktatásával, felzárkóztatásával foglalkoztak.

Az iskolát alapító pár kezdetben a szegényeknek gyűjtött élelmet, etette az elesetteket, gyerekeket, később egészségügyi tanácsadást nyújtott a falvakban élőknek. Egy idő után azonban felismerték, hogy ezzel hosszú távon semmit nem tudnak megoldani, nem nyújtanak tartós segítséget.

"Adj halat az éhezőnek és aznap megmented a haláltól. Tanítsd meg őt halászni – örök életére jóllakott lesz, sem ő sem családja nem szenved majd hiányt".

Ekkor kezdtek el azzal foglalkozni, hogy néhány gyereknek délutáni oktatást szerveztek. Egy templom egyik kicsi helyiségét bérelték, írni, olvasni tanították az érkező gyerekeket. Hamarosan már 80 gyerek volt bezsúfolva a kis terembe és egyre többen és többen akartak tanulni. Felismerték, hogy nagyobb épületre van szükségük, ahol  – a szegény családok gyermekeinek felzárkóztatása érdekében – iskolát tudnának működtetni.

Erre a célra folyamatosan adományokat gyűjtöttek, egyre több gyereket igyekeztek oktatás által kiemelni a nyomorból. 2002-be egy nagy összegű adománynak hála létrehozták a Sadipani Muni Iskolát – Sadipani Muni Krisna és a Balaram gyerekkori tanára volt.

Az évek során több nagy összegű adományt is kapott az intézmény, melynek hatására azt folyamatosan bővítették és jelenleg kb. 1200 gyermek oktatásának, fejlesztésének ad otthont.

Óvoda létrehozása

Az oktatásban résztvevő önkéntesek azt tapasztalták, hogy a szülők nem szívesen engedik gyermekeiket iskolába, mivel az iskoláskorú gyermek már sokat tudott segíteni szüleinek kisebb testvérei gondozásában. A probléma megoldására létrehoztak egy óvodát, ahol a kisebb testvérekre felügyeltek, így a nagyobb gyerekeket is könnyebben elengedték. Jelenleg óvoda, általános és középiskola is működik az intézményben.

„From iron to gold.”

Az ide kerülő gyerekeknek a legegyszerűbb dolog sem magától értetődő. Ők soha életükben nem látottak fürdőszobát, nem ittak tiszta ivóvizet, sokszor guberálásból, kéregetésből igyekeztek összeszedni a napi betevőt. Éppen ezért a gyerkőcöknek először számunkra olyan evidens dolgokat kell megtanítani, mint a fürdés, étkezés, öltözködés. Hosszú távon igyekeznek kialakítani a gyerekekben az igényt a tiszta ivóvízre, ruházatra, hogy ők már ezt továbbadhassák utódaiknak.

Ezeket a gyerekeket csak néhány hete vette fel az iskola növendékei sorába, mindenki nagyon szegény családból, egyszerű körülmények közül érkezett.

A gyerekek talán életükben először játszhatnak, játékos formában megtanítják nekik a háztartási alapismereteket. Az intézményben sok önkéntes segítő dolgozik, a világ minden tájáról érkeznek emberek.

Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a tanulók megismerjék saját kultúrájukat, megismertetik őket például a Ramajana vagy a Mahabharata történetével, az indiai zene és tánc alapjaival. Az oktatás hindu nyelven folyik.

Hosszú távon nagyon fontos, hogy a gyerekek számítógépes oktatásban is részesülnek és elkezdik elsajátítani az angol nyelv alapjait. Indiában egy alapfokú számítógépes ismerettel és angol nyelvtudással rendelkező személynek szinte biztos a munkaerőpiacon való elhelyezkedés.

Az iskolában található számítógépes oktatóterem.

Munka a szülőkért

„We are each of us angels with only one wing and we can only fly by embracing one another.”

„Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk, csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk.”

Minden család egy egység, annak minden tagja szervesen kapcsolódik a másikhoz. Az iskola alapítói felismerték ezt és belátták, hogy akkor tudnak igazán segíteni egy gyereknek, ha a szüleiket is elkezdik felkarolni.

Ezek az egyszerű emberek - csakúgy, mint Magyarországon - a boldogulás reményében kölcsönt kérnek, ezzel belekerülnek az uzsorás hitelezők csapdájába. Egy szegény sorsú apa álmai netovábbja, hogy riksát vásárol, melyből eltarthatja családját. Hogy ezt elérje, kölcsönt vesz fel, melynek kamatai aztán olyan magasak lesznek, hogy napi 8-10 óra tekeréssel végül alig visz haza valamit a családnak. Ezáltal egy olyan adósságcsapdába kerül, amiből egész életében képtelenek kikerülni és szinte rabszolga szinten robotolja végig az életét.

Az iskola elkezdett kölcsönt biztosítani a férfiaknak egy saját riksa megvásárlásához és minimális kamat ellenében kezdhetik a visszafizetést, családjuk eltartását, felemelkedését.

A nők oktatása India felemelkedésének záloga

Indiában a nők – különösen a falvakban élő szegényebb családokban, ahol erősen élnek a hagyományok – általában nem végeznek kereső tevékenységet, feladatuk a család ellátása. Magyarországhoz hasonló szociális háló hiányában azonban jövedelemmel nem rendelkeznek, szaktudás nélkül pedig esélyük sincs hozzájárulni a család megélhetéséhez.

Az intézmény oktatói az anyákat tanfolyam keretében varrni tanítják, majd kölcsönt biztosítanak számukra annak érdekében, hogy saját varrógépet vásárolhassanak. Később munkát is biztosítanak számukra azzal, hogy – természetesen fizetség ellenében – ők készítik az iskolában tanuló gyerekek egyenruháját.

Ezzel az egész család globális felemelése történik. A gyerekeket tanítják, az anyáknak szakmát adnak a kezébe, a szülőket pedig kiemelik az adósságcsapdából.

Az intézmény látogatása során végig a sírás fojtogatott, alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Ennyi összefogás, szeretet láttán, aminek a kézzel fogható bizonyítéka volt az ott lévő 1200 gyerek, valami hihetetlen érzés kerített hatalmába.

Medical system

Az oktatási intézményekben orvosi kezelést biztosítanak, a megbetegedő gyermekek teljes ellátásban részesülnek. Kórházat üzemeltetnek, emellett az önkéntes munka keretében az iskolán kívül is látogatják a rászorulókat.

Faültetés, környezetvédelmi program

„Plants for life”

A szervezetnek komplett környezetvédelmi programja is van, 2008-ig összesen 2600 facsemetét ültettek India számos pontján.

Az intézményben szelektíven gyűjtik a szemetet, a gyerekeket környezettudatosságra nevelik. 1998-ban olyan víztisztító berendezést építettek, mely csaknem 10.000 ember számára biztosított tiszta ivóvizet.

Jónak lenni jó

Indiában olyan sok a szegény, az elesett, a rászoruló, hogy egy idő után könnyű immunissá válni irántuk. Az az érzése támad az embernek, hogy szélmalomharcot vív, hiszen ha az egyiknek ad, rögtön tízen jönnek helyette, mindenkinek pedig nem lehet segíteni.

Az intézmény látogatása megmutatta számomra, hogy nincs lehetetlen, bármi elérhető és megvalósítható.

A lehetetlen eléréséhez nem kevés hitre, kitartásra, nyitottságra van szükség, hogy ne ijedj meg, ha még nem látod a következő lépcsőfokot. A felfedezés folyamatosan zajlik, lépésről lépésre tevődnek egymásra a mozaik darabjai, de ha haladsz az úton minden segítséget megkapsz a folytatáshoz. Ne a hogyannal foglalkozz, csak a célra fókuszálj és megismered azokat, akiket kell, a szeretet és összefogás ereje pedig nagyobb, mint gondolnánk.